Hogyan kommunikálhatnak a nem humanoid fajok egymással? Milyen érzékszerveik lehetnek, amivel információkat cserélnek? Vajon kommunikálhat valaha ember egy idegennel? Lehet közös jelrendszerünk vagy kommunikációs csatornánk?

Hogyan kommunikálhatnak a nem humanoid fajok egymással? Milyen érzékszerveik lehetnek, amivel információkat cserélnek? Vajon kommunikálhat valaha ember egy idegennel? Lehet közös jelrendszerünk vagy kommunikációs csatornánk?
Ingyenes! Letölthető!
A sci fi írók többsége a nagy betűs Jövőt minimum egy másik bolygón, de a merészebbek egy másik csillagrendszerben, esetleg egy több galaxison átívelő, idegen populációkkal vegyes emberi civilizációként képzeli el. Ezek mindegyikéhez elengedhetetlen az űrutazás fejlesztése. Ebben a részben kicsit távolabb zoomolva, úgymond kívülről járjuk körbe a témát, míg a cikk második részében belülről szemlélődünk.
A tudomány jelen állása szerint semmi sem képes gyorsabban haladni a fénynél. Mindemellett érdemes megjegyezni, hogy történtek kísérletek szép számmal, melyek a telepátia vizsgálatára irányultak, és nagy földrajzi távolság – Föld felszíne és űrállomás – esetén is a másodperc töredékének pontosságával működtek.
Bár úgy tűnhet, hogy a telepátia, mint az elmék közti kommunikáció egy fajtája, nem áll összefüggésben az űrutazással, de a továbbiakban megemlítek egy fikciót, mely mégis összehozza ezt a kettőt a gyorsabb csillagközi haladás érdekében.
A távolságok odakint a kozmoszban szinte elképzelhetetlenül nagyok. Gyakran olvassuk, vagy látjuk a filmekben, hogy az űrhajók naprendszereket szelnek át szinte pillanatok alatt, látványos térugrásokat hajtanak végre, vagy egyszerűen térkaput, más néven csillagkaput nyitnak, és úgy utaznak a terek egymástól irdatlanul messze lévő pontjai között.
Az űrben a távolságokat jelenleg fényévekben mérik, ami azt a hosszúságú utat jelenti, amit a fény légüres térben egy év alatt megtesz. Kisebb mértékegység a fényóra és a fényperc, értelem szerűen amekkora távot 1 földi óra alatt, vagy egy földi perc alatt tesz meg a fény vákuumban.
A Föld és a Hold 1,28 fénymásodpercre van egymástól, a Nap pedig 8,3 fénypercre van a Földtől. Egészen közelinek hangzik. A legközelebbi csillag, a Proxima Centauri a Földtől 4 fényévnyire van. Még ez sem hangzik olyan soknak, tekintve hogy két naprendszeren is át kell haladnunk hozzá.
De ha elkezdünk számolni, miszerint 1 fényév 9,4607 billió kilométer, és figyelembe vesszük a mai leggyorsabb űrhajónk sebességét, akkor ez a kis kiruccanás 110 000 évig tartana, csak odafelé. Hát, így már elég sok az utazással töltött idő. (ha esetleg inkább a galaxisunk közepét céloznánk, oda 660 millió évig tartana az út)
Ahhoz, hogy néhány évtized alatt eljuthassunk a legközelebbi csillaghoz, a jelenlegi leggyorsabb űreszközünk sebességének minimum az ezerszeresére lenne szükség, a meghajtáshoz szükséges energia pedig milliószorosa kellene, hogy legyen a jelenleg felhasznált energiamennyiségnek. Ennek egy lehetséges megoldásáról a továbbiakban még szó lesz.
Mind a speciális-, mind az általános relativitás kínál spekulatív megoldást az űrutazás problémájára.
A speciális relativitás szerint, ha egy űrhajó közel fénysebességgel halad, akkor a rajta utazók számára lassabban múlik az idő, mint a világ többi részén. Ezt a jelenséget nevezik idődiletációnak.
Az általános relativitás pedig a féregjáratok lehetőségét veti fel, melyek létezése (ha léteznek egyáltalán) nem sérti meg az alapvető fizikai törvényszerűségeket.
Ha egy űrhajó átlagsebessége elérhetné a fénysebesség tizedét, akkor 40 éven belül odaérhetne a Proxima Centaurihoz. Bár még egy ilyen viszonylag rövid idejű vállalkozás során is számolni kell az oda-vissza késedelmi idő jelenségével, ami azt jelenti, hogy mivel az üzenet sem képes gyorsabban haladni a fénynél, ezért az információ jóval később ér célba, mint ahogy azt elküldték. Ilyen módon az űrhajó legénységét valamelyest elszigeteli a Földön lévőktől, ami egy esetleges probléma fellépése során komoly gondot jelenthet.
Számos elképzelés született az űrutazás milyenségére a távoli jövőben, most ezekből szemezgetünk néhányat:
A jelenleg használatban lévő ionhajtómű sajnos csak kisebb űreszközök, főleg űrszondák meghajtására alkalmas. Ez egy elektromos hajtómű, ami ionizálja a xenongázt, ami az elektromos áram hatására felgyorsulva kilép a kamrából egy ionfelhő formájában. Lassan gyorsul vele az objektum, de hosszú távon nagy sebességet lehet vele elérni, illetve igen gazdaságosan, 60%-os hatásfokkal működik.
Ezen kívül többféle javaslat is napvilágot látott az űrutazás roppant idejének lerövidítésére. A kutatások elsősorban az űrhajók gyorsítását tűzték ki célul, és nem az alternatív dimenziók és térkapu nyitási lehetőségek fikcióinak vizsgálatára irányulnak.
Az egyik lehetőség ezen gyorsítási módszerek közül, hogy szállított üzemanyaggal működtetnék a nukleáris vagy fúziós meghajtókat. Sikeresebb elképzelés lehet Robert W. Bussard elképzelése, miszerint a szükséges hajtóanyagot nem szállítanák, hanem az űrhajó útközben gyűjtené be, hisz a csillagközi teret diffúz hidrogén tölti ki, ami a fúziós rakéta üzemanyaga.
Fűződnek kutatások az antianyag erőforrásként való hasznosításához is, bár ez még gyerekcipőben jár. Ehhez kapcsolódóan érdemes megvizsgálni a hiperhajtómű kérdését is, ami a tér torzításán alapszik. A NASA is folytat kutatásokat ezen a területen, mivel egy mérnökük, dr. Harold White több ízben is úgy nyilatkozott, hogy „valóságossá válhat a Star Trekben látott hiperhajtómű”.
A tértorzítás módszerének lényege, hogy az űrhajó maga előtt a téridőt tömörítené, maga mögött pedig kiterjesztené a teret, így rövidítve le két pont között az utazást egy téridő-buborékkal, amiben gyakorlatilag mozgás nélkül haladna, mert maga a buborék mozog.
Érdemes megjegyezni, hogy a relativitás elmélete szabadon megengedi azt, hogy a téridő fénysebességnél gyorsabban táguljon vagy húzódjon össze, míg a fénysebességnél lassabban mozgó tárgyakra kimondja, hogy csak végtelen energiával gyorsíthatók fel fénysebességre.
Nagyon inspiráló a Sci fi tudomány című sorozat, melynek egy epizódjában Dr. Michio Kaku elméleti fizikus a hiperhajtómű készítését mutatja be, és animációk által szemlélteti a pontos működési mechanizmust. Igazán látványos, és tudományos elemekben gazdag epizód.
Dr. Michio Kaku: Hogyan fedezzük fel a világegyetemet
A jelenlegi tudásszintünkön elérhető legjobb módszernek a részecskesugár meghajtás tűnik, ami egyúttal gyorsítani és fékezni is képes az űrhajót úgynevezett napvitorlával és mágneses vitorlával. Mindkét módszer fontos előnye, hogy nem kell plusz súlyt cipelni, nincs szükség üzemanyagra. A mágneses vitorla működése továbbá azon alapul, hogy képes kölcsönhatásba lépni a célcsillag csillagszelében lévő plazmával. Ezek a módszerek pedig olcsóbbak is, mint a nukleáris impulzusmeghajtás.
Bár a NASA közölt előrehaladásokat a tértorzítás területén, és ígéretes, bár zavarba ejtő eredményeket mutattak fel a lézerhajtóművek fejlesztésénél, a kutatások közel sem járnak ott, hogy gyakorlati hasznukat lehetne venni. Továbbá jelentős problémát jelent az űrhajók védelme is, melyről bővebben írok a Pajzstechnológia című cikksorozat első részében.
A sci fi írók fantáziájára pedig mindig lehet számítani, ha valami rendkívüli kihívás elé kerül a tudomány. Azt pedig ki tudná előre megmondani, hogy melyik fikció kattint be valamit egy mérnök elméjében, amiből eget rengető tudományos megoldás születhet.
források a teljesség igénye nélkül:
wikipédia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Csillagk%C3%B6zi_rep%C3%BCl%C3%A9s
index.hu: https://index.hu/tudomany/2014/06/11/ilyen_lesz_a_nasa_hiperhajtomuves_urhajoja/
cink.hu: https://cink.hu/mukodik-a-nasa-hajtomuve-ami-latszolag-ellentmond-a-fi-1701452360
idokep.hu: https://www.idokep.hu/hirek/tenyleg-hiperhajtomuvet-fejleszt-a-nasa
Nemere István: Világok Világa,
Nemere István: Titkok könyve
Orson Scott Card: Végjáték könyv sorozat
Csillagkapu sorozat
Star Trek sorozat
Lawrence M. Krauss: A Star Trek fizikája
Hogyan kommunikálhatnak a nem humanoid fajok egymással? Milyen érzékszerveik lehetnek, amivel információkat cserélnek? Vajon kommunikálhat valaha ember egy idegennel? Lehet közös jelrendszerünk vagy kommunikációs csatornánk?
Egyenes, hurkolt, limitált, végtelen, tudható, ismeretlen, de lehet, hogy nem is létezik. Ez mind egy-egy idő fikció, igazán izgalmas elgondolásokkal és kihagyhatatlan filmes alkotásokkal, melyek a szórakoztatáson felül egy kicsit el is gondolkodtatnak, merre tart a világ, és milyen jövő kerekedhet ki belőle.
Egy olyan speciális sci fi terület ez, mely magában foglalja a valóságra épülő, fikcióba hajló társasjátékokat, melyek a természet rendszerében játszódnak.
Hogyan kommunikálhatnak a nem humanoid fajok egymással? Milyen érzékszerveik lehetnek, amivel információkat cserélnek? Vajon kommunikálhat valaha ember egy idegennel? Lehet közös jelrendszerünk vagy kommunikációs csatornánk?
Ingyenes! Letölthető!
Izgalmas blogbejegyzések a sci-fi világáról, magával ragadó történetek, és lebilincselő társasjátékok! Kövess minket!
Figyelem! A feliratkozással hozzájárul adatainak hírlevélküldés céljából való kezeléséhez. Részletes tájákoztatást talál erről az Adatvédelmi tájékoztatóban.
0 hozzászólás